Kategóriák: Csak úgy
Ma elkövettem egy elvetemültséget.Úgy döntöttem írok a readesnek. Igazából nem ma írtam de ma küldtem el.Nekem tetszik de minden szentnek maga felé hajlik a keze. Meg kell mondjam meg szenvedtem vele.Mert le kellet írni mindent, hogy érthető legyen de max 5000 karakter lehet. ez nem is sikerült mert 5012( ez nem pontos kb ennyi) karakter lett belöle.Remélem tetszeni fog nekik is.
Szeretnék kérni innen is véleményt.
Kategóriák: Csak úgy
És a szöveg:
Az én történetem 1995 év végén kezdődőt mikor is megtudtam, hogy keresztanyám terhes. Szerencsére olyan felfogású volt a családom, hogy nem a gólyát mesélték, hanem az igazat, már amennyire azt egy tíz évesnek el lehet mondani. Ekkor elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad ezt a „csodát” én is át akarom élni. Kb. 3 ével később nővé értem. Édesanyám el is vitt életem első nőgyógyászati vizsgálatára. Ott jött rám a hideg zuhany. Egy idős SZTK orvos volt és miután megvizsgált közölte velem, hogy meddő vagyok. Ez akkor 13 évesen dédelgetet álmokkal olyan volt mintha a szívemet tépték volna ki a helyéből.
Ebben a tudatban éltem tovább az életemet, egy egészségügyi iskolába érettségiztem. Persze lett magánéletem is. Büszke vagyok arra, hogy én voltam az utolsó szűzlány a barátnőim között. Itt sem maradt el védekezés. De csak a betegségek ellen. Mikor akkori „életem szerelme” megkérte a kezem már teljesen megbíztam benne. Ekkor ért az első meglepetés, az éves rutin nőgyógyászati vizsgálatomon megállapították, hogy 5 hetes terhes vagyok.
Mikor ezt megtudtam nem tudtam, hogy örüljek vagy ne. Hiszen ekkor én még úgy tudtam nem lehet gyerekem, ezért örültem neki, de nem örültem, mert ekkor még előttem volt az érettségi, igaz már csak egy hét. Érettségi előtt egy nappal úgy határoztunk a párommal, hogy napoljuk a kérdést az érettségi végéig, majd ha már meg van a bizonyítványom, akkor meg vitatjuk. „Sajnos” a természet közbe szólt, az érettségi banketten elvetéltem. Bár ekkor én már tudtam a választ és túl fiatal voltam még egy gyermek felneveléséhez, hiszen még magam is gyermek voltam. Bár nem pont így gondoltam. Majd egy teljes hónapig feküdtem kórházban egyéb komplikációk miatt. Mint kiderült a vetélés utáni műtétem nem sikerült. Plusz szomorúság, hogy a vőlegényemmel is meg romlott a kapcsolatunk. Végül is mikor ki jöttem a kórházból megegyeztünk, hogy elválunk békében. Én éltem tovább az életem.
Rendesen kivizsgáltattam magam, kiderült, hogy a doki bácsi nem volt szakszerű, és nem volt megalapozót a diagnózis. Nem vagyok meddő, csak a méhem elhelyezkedése miatt bár könnyen teherbe eshetek, nehezen fogom kihordani a magzatot.
Alig egy évvel ezután megismerkedtem jelenlegi férjemmel. Vele egy kicsit túlpörgetve vettük a kanyarokat, hiszen alig egy hónap múlva már együtt éltünk. Ekkor már nem csak a betegségek és a bizalom irányította a kapcsolatunk ezen részét. Modern nőként tablettáztam. Körülbelül egy hónap múlva kiderült nem bírom a tablettát. Erre akkor jöttünk rá mikor a terhességi teszt pozitív lett. Ekkor még mindig nagyon fiatal voltam, ráadásul a kapcsolatunk sem igazán éret meg, bár akkor már nagyon szerettem volna a babát, mégis úgy döntöttem, hogy még korai. Így utólag visszagondolva akkor én már szörnyen rettegtem attól, hogy nem lesz több esélyem a terhességre. De a döntés itt is megszületett. Félve és magamat gyűlölve készültem az abortuszra. A sors ereje, hogy a természet itt is közbe szólt, hiszen műtét előtt egy héttel ismét volt egy spontán abortuszom. Ez sajnos nem fejeződőt be, hiába mondtam azt, hogy ne segítsenek, bár én mentem be a kórházba. Itt minden simán ment. Tehát két hét múlva már éltem tovább az életem mintha misem történt volna. Az orvosommal találtunk egy gyógyszert, ami használ is, és a párommal is együtt maradtunk.
Majd 3 évvel később összeköltöztünk, és még azon a karácsonyon meg kérte a kezemet. Két évünkbe telet mire kitűztük az esküvőt.
Közben 2006 novemberében abba hagytam a tabletta szedését, mert úgy éreztük, most már jöhet a baba. Először nagyon megijedtem, mert közel fél év múlva még semmi, viszont egyre rendszertelenebbül lettem „nagylány”. Megnyugtattak, hogy csak idő mire kiürül a szervezetemből a felesleges hormon. 2007 novemberében úgy döntöttünk a párommal, hogy újra elkezdem szedni a tablettát és majd a 2008. augusztus.16.i esküvő után próbálkozunk újra. Valahogy úgy jött ki a dolog, hogy nem kerültem orvoshoz abban az évben.
Én teljes erőmmel az esküvőre koncentráltam és nekem fel se tűnt, hogy a napi 1,5 doboz cigi eltűnt mellőlem, nem iszom meg napi 5 pohár kávét, és nem kell az alkohol, hiába kínálják. A párom mondta Január végén, vegyek egy tesztet. Én nem bíztam a pozitív eredményben, de azért nem tudtam megvárni a reggelt. 2008. Január 30. szerdán két csíkos lett a tesztem.
Életem legszebb napja volt. Fel sem merült egyikünkben sem az abortusz. Az esküvőt előre hoztuk áprilisra. Én az orvos utasítása alapján veszélyezettet ként otthon húztam le azt a maradék 8 hónapot. Nem volt veszélytelen, sem kellemes, de élveztem minden percét. Ami terhesség alatt előfordulhat az nálam meg volt. Reggeli rosszullét, ami egész nap tartott. Nekem nem felnyomta a vérnyomásomat hanem le, és nem magas lett a cukrom hanem alacsony. A terhesség alatt potom 40 kilót híztam. Meg volt a székrekedés, az állandó mosdóba szaladgálás, és persze az rossz alvások tömkelege. De sírva fakadtam mikor először éreztem a kis focistámat. Életemben nem örültem még annyira, mint mikor meghallottam a szívhangját. És soha nem örültem még annyira fájdalomnak, mint mikor megindult a szülés.
2008. szeptember.28.án, hajnali 2:33 kor, 9 óra vajúdás után világra hoztam az én kis 4660 grammos és 58 centis Csodámat.
Életem egyik, szinte egyetlen, álma teljesült Anya lettem.
Kategóriák: babanapló
2009. március 9.
Újdonságok vannak a baba ügyben. Először is Meg van az oka a
napok óta tartó éjszakázásnak és a nyűgösködésnek: kint van az első fogacska!!!!!!!!!!!!
Na jó sejtetem, hogy az a baj, de nagyon örülök neki, hogy végre
vége kezd lenni, mert már kezdtem aggódni. A hasmenés hála az égnek csak
beköszönt és el is ment a hőemelkedéssel együtt, de a fájdalmas sírás sajna nem
került el minket nem is beszélve az ébren töltött éjszakákról és az anya
cicijének harapásáról :(
és persze az alig evészetről, mert ha véletlenül ráharapott a kis ínyére, akkor
biza fájt, és sírásrívás, de végre vége. Ma már csak egyszer keltünk fel
éjszaka hamizni (de inkább leellenőrizni hogy meg van-e anya meg apa) úgy
bereggelizet, hogy a fülén folyt ki, nem is beszélve a tízórairól. Fel
lélegezhetek, mert már nem próbálja megharapni a cicimet.
Ma már csak gyümi volt tízóraira és jó nagy adagot be is lapátolt. Lehet, hogy megpróbálok neki ma, de legalábbis a héten, ebédre adni egy kis krumplit a cici mellé.
Ja és már majd egy percig ülünk egyedül egyenes háttal. Igaz utána mint egy kis krumplis zsák eldől valamelyik irányba, de lesz ez még így se. Súlyról, magasságról majd holnap, mert akkor megyünk védönénihez. De előjelzésre mondva (én mértem itthon): 7380g és 70 cm.
Kategóriák: Csak úgy, babanapló
Újra itt
Megint van pár percem, hogy írjak egy kicsit.
Igazából nincs de én most úgy döntöttem, hogy van.
Lenne más is amit csinálni kéne, hiszen szalad a lakás 90%-a. Még mindig van mosatlan cucc, és persze még mindig nincs világbéke.
De most a picurka az apjánál van, és persze alszanak mind a ketten, van mit felvegyünk tiszta ruha, van mit és miből együnk. És nem utolsó sorban végre eljutottam a porszívóig a hálószobában.
Úgyhogy most itt ülök és megpróbálok valami értelmest is leírni izé gépelni.
Mint ahogy kezdtem nem túl sok mindent csináltam itthon karácsony óta, vigyáztam a fiamra és megpróbáltam nevelgetni.
Erről jut eszembe, a kis lurkó már több mint 7 kilo és majdnem 70 centi. Fordul ide-oda és a kis kezét is ki tudja már venni a poci alól. Próbálkozik az üléssel, egész jól megy neki, egy kis segítséggel. De jelentem alássan nagyon szépen fejlődik. Hála nekem, és persze az apjának. Nem rég voltunk védőnőnél és azt mondta súlyra KB 3 hónappal jár előbbre, „szellemileg„ pedig olyan hónappal. + megoldottuk a pelustöltési problémát is. Végre magától minden féle kúp és lázmérő nélkül is sikerül tölteni. Mondjuk, ez azt eredményezte, hogy előbb kellet elkezdenem etetni. Hisz mára már ott járunk, hogy a tízórait is kezdjük pempőre váltani. Meg persze a kamillatea is nagy segítség. Pempőben már eszük az almát, a banánt, őszibarackot, és a szilvát. Olyan édesen tudd nevetni. Szélesre szalad a szája, és ha nagyon tetszik neki valami, akkor még hangosan kacag is. Próbálkozik a gügyögéssel, ez is egyre jobban megy neki már nem csak egy-két szószerűséget „mond” hanem már széles a skála. Van már „hő” meg „gu” „hü” „brr” és folytathatnám a sort. Persze a szokásos ÓÁ nem maradhat le a repertoárról, de még azt is aranyosan teszi néha. Az alvással persze még mindig vannak gondjaink, na nem azért, mert nem akar aludni, hanem azért mert nappal alszik vagy pedig mellettem a nagyágyban. Ez pedig azt eredményezi, hogy mi az apjával alszunk közel 90 centin ö pedig a másikon egyedül. És mindehhez nincs is akkora se, hosszába se keresztbe. Azért persze így is szeretjük minden egyes porcikáját még azt is ami hisztizik.
De lehet ezt a kis ördögöt nem szeretni?
Kategóriák: Poén
Játék!
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!
Szóval állítólag azért kaptam a játékot anyósomtól, mert kíváncsi a gyerekkori emlékeimre.
Tessék egy pár:
1. Ez nem igazán az én emlékem de annyiszor mesélték pláne mostanában, hogy már annak érzem. KB. egy hónapos lehetem mikor anyu ki rakott a levegőre egy kicsit kiságyastul. Valamiért beszaladt és mikor ki jött már nem voltam a kiságyban, égre, földre kereset és meg talált a kiságy alatt.
2. A kövi is ilyen"emlék". Ott sacperkb 3 éves lehetem, csinálták nálunk a vizet és volt az udvarban egy gödör, benne pedig egy festék, amivel a csövet jelölik, mindezt ott hagyták gazdátlanul mondván, én úgyse tudok oda lemászni, tévedtek, én lemásztam és megkóstoltam a festéket, rossz íze lehetet, mert állítólag nem nyeltem le csak a szám és az arcom volt hetekig tiszta vörös.
3. Gyereknek majdnem minden nyarat a nagyszüleimnél töltöttem a bátyámmal és az unokabátyámmal. majdnem minden nyáron építettünk a nagyszobába két várat a fotel matracaiból, pokrócokból, és a vendégágyak matracaiból. Onnan kiabáltunk és kis labdákkal dobáltuk egymást.
4. KB 10 éves lehetem mikor először voltam édesapámmal elegáns étteremben olyan helyen ahol még nekem is kötelező volt a szoknya és a blúz. Lesegítették rólam a kabátot meg minden. Nagyon tetszet.
5. Egy időben rengeteget voltam a Balatonon, mert keresztapám ott dolgozott anyuval én pedig ott nyaraltam velük. Ijászkodtam, repültem helikopterrel, sárkányrepülővel, és hőlégballonnal, egyszer majdnem le is zuhantunk.
Most hirtelen ennyi jut az eszembe, és persze a feladat ucsó pontja visszadobom a labdát a többieknek.
Kategóriák: babanapló
Nemrég még én voltam akkora, mint most az, aki a fiamat fogja és én dajkáltam őt.
Kategóriák: babanapló
Megint eltelt két hét+ egy kicsi
Az a kicsi egy nap híján három, de ilyen apró részletekkel
nem foglakozunk.
Bár lehet, hogy kéne, mert ahogy az előbb olvastam az előző bejegyzésemet rádöbbentem,
hogy az én fiam alig három hét alatt menyit fejlődött. Először is a születési súlyát
már több mint egy kilóval meg haladta alig 2 hónap alatt most mértük tegnap a védőnővel
és már 5700 g,
és nőt is már 63 cm.
Rendesen eszik, és hála az istennek, ezt most lekopogom, van is mit. Sőt tegnap
beszéltünk róla a védőnővel, hogy jut is, marad is alapon, tudnék adni egy
Ecseri kicsi fiúnak, ha kéri az anya. Tegnap 3 fejésből raktam el 160 ml, és
egy nap 7 szer etetek. Csak ne lenne ekkora macera, előtte kis millió
vizsgálaton kell végig mennem ahhoz, hogy egyáltalán adhassak tejet, mondjuk
ezt nem értem, ha a saját fiamnak jó az a tejecske, akkor a másiknak mért nem? Ennyit
a tejecskéről. Vissza a fiamhoz. Már huzamosabb ideig is megtartja a
fejecskéjét és a számomra nagyon jó dolog, már lát és megismer. És nem csak
azért mert „anya szagom" van, hanem mert már lát méghozzá olyan távolságba,
hogy ö fekszik a kiságyba, én állok felette és lát, mert rám mosolyog. Bár a
poci fájás nem múlt még el de egyre ritkábban sírdogál miatta. Aludni is egyre
kevesebbet alszik, általában 9 és 3 között alszik nappal, majd 6 ig.
szórakoztatom anyát, „beszélgetünk, játszunk", és amikor megjön apa, elmesélem
neki az egész napi dolgokat, hogy mit csináltunk, és ha nem piszkálnak, alszom
egyet, hogy előre ki pihenjem a fürdetés okozta fáradalmakat. Utána egy jót hamizunk,
és ha mázlink van 8kor, már alszik is, egészen hajnal 2, 3 óráig. És ott is, ha
nem macerálom nagyon, mint ma hajnalban, amikor is bepisilt és át kellet öltöztetni,
amire persze teljesen felébredt, akkor egy olyan fél háromnegyed óra múlva már
alszik is és én is.
A beszélgetés, na ne úgy képzeljük el, hogy ö szép szavakat formálva válaszol, bár időnként mikor sír és nem tudom, hogy mi baj jó lenne, hanem eddig még csak igazából tátogót és próbálta formálni a hangokat, de hétvégén megtört a jég és végre elkezdet a mi nagy fiunk gügyögni, na nem megy még mindig, de egyre többet. Ezt már megmutatta apának is, akin látszott, hogy nagyon büszke az ö fiacskájára.
Hát kb. ennyi, majd még ha valami változás történik jelentkezem.
Kategóriák: babanapló
Most mondja valaki, hogy nem édes.
Kategóriák: babanapló
Íme egy kép az én egy hónapos nagy fiamról.
Kategóriák: babanapló
Hát ezt is megértem
Hogy repül az idő. Az én édes kicsi fiacskám már elmúlt egy hónapos. Még bennem mindig él a szülés okozta rémképek hada és ő könyörtelenül nő. De hát neki ez a dolga tegye csak. Remélem egy szép nagy és okos kisfiú lesz. A jóságot azért nem mondom, mert már most is jó fiú, ha hagyják az ő kis rendszerét békén, amit már megszokott. Na persze ebbe az is bele tartózik sajnos, hogy még meleg váltásban jönnek-mennek mellőlem az emberek, és persze a látogatók, akik még nem látták ezt a kisfiút. Neki még minden embert meg kell szoknia és ez nem öt perc még nála, a nagyobb baj, hogy mire meg szokik valakit addigra annak el kell mennie, és jön egy új. De most már neki jó lesz, mert a héten még itt van velünk az Ági mama, és utána már nem jön senki. Na nekem ez annyira nem jó, mert még nem alakult ki úgy a rendszerünk, hogy azzal én is tudjak itthon valamit csinálni. Mert ha jó idő van, akkor nincs gond, mert eszik, alszik és csak minden 3 szoptatás után, van fenn egy kicsit, de ott is a fele időt átalussza. De jaj nekem, ha jön egy rossz idő vagy egy hirtelen időjárás változás, mert akkor a teljes élet felborul és az én kicsi fiam nagyon kis nyugi lesz, és nem tudjuk semmivel megvigasztalni, ilyenkor éppen csak 5-10 perceket alszik. Hála az égnek nagy felfordulásnak kell leni, ahhoz hogy éjszaka is gond legyen. Este 7-8 órakor elmegyünk fürdeni, utána hamizik egy nagyot és alszik egészen hajnali 2-3 óráig és utána, pedig csak valamikor 4 és 6 között ébreszt újra hami ért.
Szóval mindent összefoglalva igen is jó fiam van csak szeszélyes, mint az időjárás.
Kategóriák: babanapló
Ez én vagyok. Itt anyuval, itt meg apuval.
Kategóriák: Én és a pocaklakó, babanapló
Végre megszülettet az én ici-pici fiacskám.
2008. szeptember. 27.-én bementünk vizsgálatra a doktor
bácsihoz és azt mondta, hogy mi már ketten megyünk haza. Ugyanis vizsgálat
közben elfojt a magzatvíz. Mindez volt délután öt órakor. Jöttek is a fájások sorra,
viszont nem elégé. Sajnos kiderült, hogy csak félig vagyok kitágulva, és nem
megy tovább, viszont már jöttek a tolófájások, úgyhogy kaptam epidurális érzéstelenítőt
és egy adag oxitocinos infulziót. Na ezek már megtették a magukét és szépen
kitágultam és már jött is a fiam. KB 5 tolófájásom volt mire kidújt egy
58cmesés 4660grammos kisfiú. Ekkor a szülőszoba órája szerint hajnali 2: 33
perc volt. Úgyhogy KB 9 óra vajúdás és egy marha nehéz szülés után apa elvágta
a köldökzsinórt, majd megfürdették a szülésznővel engem közben rendbe rakott a
doki, és durván 4 körül már újra visszakaptam az én pici fiamat. 6 óra körül
már lent voltam a nőgyógyászaton a fiam pedig az újszülött osztályon.
Viszonylag minden rendben volt igaz a kishapsi törte magának az utat szóval
elég sok vért vesztettem de ezt az első éjszaka pótolták. Utána rohamléptekkel
kezdtem javulni, most már csak a varratok helye fáj. Úgy néz ki megindult a
tejem is, a fiam szopik rendesen, és persze nagyon jó kicsi fiú, mert KB 4
óránként kell megetetni és most már nem olyan síros, inkább csak nyöszörög, ha
nem tetszik neki valami.
Kb. ennyi, majd ha van vele valami fejlemény, jelentkezem.
Kategóriák: Én és a pocaklakó
ez pediglen a hullámzás
Kategóriák: Én és a pocaklakó
Szóval ez a napocska a plafonon.
Kategóriák: Én és a pocaklakó
Újra a csatatéren.
A héten pontosabban hétfőn voltunk dokinál na igaz nem,
azért mert szokásos kontrol, hanem mert egy kicsit megijedtünk. Vasárnap voltam
„apával", „Ági mamával", Szabikával és a Jucival strandon. Ott nem történt
semmi rossz nagyon jól éreztem magam egy kicsit lubickoltam, persze csak
óvatosan. Fagyiztunk, palacsintát is ettünk meg hotdogot. Voltam olyan vízben
amibe be merészkedtem nyakig mert hideg volt na nem fagyos, csak 22 fok volt,
és az nem éppen test meleg, főleg, hogy előtte kint ücsorogtunk a napon. Mire
én bele mertem menni addigra a többiek már ki akartak jönni belőle, na persze
én egyébként se mentem volta beljebb, mert a sok lökött gyerek ott ugrált és féltem,
hogy megütnek minket. Jó volt ott nekem a lépcsőn. Aztán átmentünk egy
melegebbe abba nem mertem be menni csak bedugtam a lábacskámat és kiültem a
partra. „Apáék" meg elnyújtóztak benne egy kicsit. Aztán bementünk egy
kompromisszumos medencébe az nem hideg de nem is volt olyan meleg. Abba én is
be tudtam menni egy kicsit ki nyújtottam a lábaimat, és a vízre bíztam egy
kicsit a „manócska" és tartozékai súlyát. De abba is csak kb. 20-30 percet
ücsörögtem, és persze megtettem a kellő elő vigyázatosságokat. Mégis úgy néz ki
sikerült valami pici fertőzést össze szednem. Ez abban nyilvánult meg, hogy
hétfőn délután elkezdet belőlem szivárogni valami vízszínű és szagú folyadék.
Nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy csináltam valamit és megrepedt a
magzatburok és szivárog a vizem. Úgyhogy felhívtam a dokimat és bementünk
hozzá. Hála az égnek semmi baja nem volt a magzatburoknak és kellő mennyiségű magzatvizem
is volt. A kis törpe meg kiválóan volt még ki is dugta a nyelvét a dokibácsira.
Meg vizsgált minket alaposan nekem irt fel egy kúpot, meg egy gyógyszert, mert
feszült a méhem. Neki pedig meg nézte hol tart a fejlődésben. Kb. 1620 gr a
súlya, a koponyája átmérője 7,68
cm; a feje hossza 9,84 cm; fejkörfogat 27,63 cm; haskörfogat 26,1 cm; combcsont hossza 6,05 cm. És előrébb került
a szülés várható időpontja már úgy néz ki, hogy 09. 14. fogok szülni. Még
megyünk egy párszor és csak igazam lesz, hogy szeptember elején vagy augusztus
végén fogok szülni.
Más végre kész a szoba nagyja, szépen ki van festve, már be is hullámoztuk, és
csak úgy habzik a tenger a szobában. Plusz megvettük a lámpákat és a
kapcsolókat, konnektorokat. Marha jól néznek ki, és ráadásul ki találtuk, hogy
a plafonon lévő lámpa alá mivel nem csillárt vettünk, hanem egy kör alakú
lámpát rajzolt nekünk a Zsuzsi egy napocskát. Nagyon jól mutat. Nekem egyre
jobban tetszik a szoba, ha sikerül meg próbálok valahogy tölteni róla képeket,
de nem garantálom.
Szóval kb. ennyi majd még jelentkezem.
Már nekem is van városkám, úgyhogy lesztek szívesek látogatni.
http://pancsyvillage.myminicity.com/
Kategóriák: Én és a pocaklakó
Szóval, újra itt.
Az elmúlt napokban nem túl sok történt velem általában csak itthon ülök. Bár hétvégén voltunk a nagymamámnál és apámnál. A nagyinál tök jó volt, végre tudtam beszélgetni valaki olyannal a babáról és a nyűgjeimről, aki megért, mert a nagyi is volt veszélyeztetet csak ö még rosszabb, mert ö a kórházban feküdte végig a terhességet. Ja meg kaptam egy nagy sok csomó baba cuccot is, na nem csak tőlük, hanem anyósoméktól is. Úgyhogy gyűlik a kelengyelistán a pipa. Meg ma van a névnapom, úgyhogy a család felköszöntött annyi könyvet kaptam, hogy egy darabig olvashatok. Anyósomtól kaptam 3 Vavyen Fable könyvet a legújabb könyvét és két régebbit, ami még hiányzott örültem neki, mert lassan kezd megtelni abból is a sorozat. A sógornőmtől pedig DR Spock Babagondozási alapismeretek című könyvét azt már el is kezdtem olvasni eddig találtam benne érdekeset is, de olyat is ami szerintem hülyeség hála az égnek ez a kevesebb. A nagymamámtól is könyvet kaptam az a címe Miért sír a baba abba még csak bele lapoztam de, úgy nézem izgi lesz. Keresztanyámtól a szokásosat kaptam, aminek ugyan úgy örülök, meg persze tőle is kaptam egy nagy sok csomó babacuccot és egy nagyon jó aranyköpést tök jó, hogy ennyi könyvet kaptam a babagondozásról, legalább ha valami van a kicsivel nem tudom majd, hogy mit csináljak. Édesanyámnál is voltam szombaton, tőle is megkaptam az ajándékot, tüneményes babacuccokat kaptam tőle kis badykat és édes kis csörgős babazoknit persze mikor elő vettem a két fiú (apa+ bátyám) egyből azt kérdezte, hogy ez nem lesz kicsi a gyerekre szerintem, nem de ez majd kiderül ha kibújik. Vasárnap pedig lementünk az apámhoz, na az egy egész napos tortúra volt, mert csak maga az út közel 1,5 óra, főleg ha olyan makacs sofőrre van az embernek, mint „apa”. Mert ő tudja az utat és egyébként is a gps nem arra mutatja. Csak azt felejti el mindig a gpssel kapcsolatban, hogy az csak a fő utakat ismeri, és valamiért nem szereti az úgynevezett kis utcákat. Pedig már egyszer megjártuk és bebizonyítottam hogy nem biztos az a jó út, amit az a dög mond. Nem elég hogy tettünk majd egy félórás kerülőt de még bevezetet minket egy olyan fő útra, amin buzi nagy dömperek járnak és a lelket is kirázta belőlünk, persze ugyan oda lyukadtunk ki ahova én akartam csak nem kacsáztunk volna, és nem rázódtunk volna össze. Na mindegy ennek megint az lett a vége, hogy mi összevesztünk Ákoska nem győzött panaszkodni, és persze el is késtünk. Haza fele azon az úton jöttünk, amit én tudok és mondtam és milyen érdekes csak fél órával hamarabb értünk haza nem lettünk össze rázva. Na mindegy lent kaptunk ebédet és én egy csokor virágot, amit ott is hagytam, na nem direkt csak már nagyon menni akartunk. Ja meg fagyit is kaptunk. Beszélgetünk apámmal és meg állapítottuk, hogy már megint fura apám. De ennyit róla.
Meg volt itt a Janó, és azt mondta jövő héten jön, és végre
megcsinálja a gyerekszobát.
Kb. ennyi majd ha még eszembe jut valami azt mondom.
Kategóriák: Én és a pocaklakó
Tehát újra itt. Az elmúlt napokban nem sok minden történt velem. Most hétvégén „apa” dolgozott, úgyhogy én itthon ültem egyedül a rohej a dologban, hogy itthon dolgozott. De megmondom az őszintét semmi kedvem nem volt kint ülni és nézni amint szenvednek, nem beszélve arról, hogy festették az autót, és akkor pláne nem lehetek kint. De azt ígérte most hétvégén végre csinálja a szobát, és akkor végre én is elkezdhetem a magam dolgait. Pontosabban a takarítást, igen tudom, nagyon sokan azt mondják, hogy eddig mért nem tudtam
- azért mert a lakás fele tele van a kis szobából kiszedett bútorokkal és addig amíg az nem kerül el onnan, addig nehezen megy.
- nem fogom a másik felét kigályázni, mert ha elkezd fúrni, faragni, festeni tuti, hogy az egész lakás tiszta kosz lesz, és akkor adtam annak a bizonyosnak egy pofont.
De ha minden jól megy kb. 2 hét és megszűnik a harci
állapot. Alig várom.
”Apa”letört a héten, mint a bili füle, úgy volt, hogy 26-29ig kint lesz
Brüsszelben, kiviszi az egyik haverját, de sajnos a srác a héten mondta le,
mert nem tud most ennyit nélkülözni pláne, hogy idén lesz az esküvőjük. Én
megértem a srácot az ügyben de „apát” is mert nem az utolsó pill. Kellet volna
szólnia. Úgyhogy most el van kenődve. Sajnálom szegényt, mert már beleélte
magát, de megmondom a lelkem mélyén örül a kisördög, mert így nem leszek itt
hagyva egész hétvégén. Jó lenne ha ezen a hétvégén, vagy egy későbbi, viszont
mi tudnánk el menni egy utolsó kettesben töltőt hétvégére, ahol csak mi ketten
vagyunk, és nem zargat minket senki. Nem beszélve arról, hogy nem tudom mikor
fogunk tudni legközelebb elmenni nyaralni a törpével.
A héten voltam fogorvosnál pontosabban szerdán és még mindig fáj (ma péntek van). Volt egy csúnya bölcsesség fogam a baloldalon felül, ami belobbant és elég nehezen aludtam tőle éjszaka. Doktor bácsi megnézte, és azt mondta mindenképpen kell szúri L de, ha mázlim van, akkor nem kell kihúzniJ, nem volt mázlimL. Sajnos, ahhoz hogy megmentse kezelésre kellet volna járnom, és azt ne vállalta, a törpe miatt. Tehát egy foggal kevesebb. Mondjuk nem ez ami miatt rossz, hanem a szúri, az a kisseb, hogy még mindig fáj az injekció helye a nagyobb baj, hogy aznap mikor húztak haza fele is meg itthon is begörcsöltem. De hála az égnek nem véreztem úgy hogy azonnal ágy és figyeltünk, de több nem volt. Másnap egész nap az ágyat nyomtuk, mert kegyetlenül kóvályogtam és ö sem volt túl életvidám alig mozgott épphogy csak mocorgott. De ma bepótolta, úgy látszik tegnap kialudtuk a fájdalomcsillapító maradékát és ma minden jól megy. Csak még mindig fáj a seb és a szúri helye.
Kb. ennyi, majd még jelentkezem.
Kategóriák: Én és a pocaklakó
http://www.youtube.com/pancsyka1
